Dolgozunk reggeltől estig a tűzdvédelmi szaküzletben. Ezt csak abba hagyni lehet, befejezni nem. Jönnek a vásárlók, a megrendelők. Egyszer csak szimpatikus ügyfél ( mindegyik az :-) nyit be:

- Hoztam poroltót, itt van a kocsimban, megnézi?

S már indulunk is együtt a bolt előtti parkolóba. Aztán kiderül, hogy "nem osztogatnak, hanem fosztogatnak", vagyis nem szolgáltatást ( felülvizsgálatot, töltést ) igényel az úr, hanem eladó.

Régi, MSZ1040 szerint gyártott a porraloltó, egyáltalán nem kopottas, pedig minimum 10-15 éves. Az értéke így is közelít a nullához, talán haszonvas telepen még örülnének neki, bár a lemezanyagokra nincs igazán kereslet mostanság. A partnerem más szemüvegen keresztül nézi a világot, talán ő maga vásárolta évekkel ezelőtt, lehet, hogy még 10-15 ezer Forintot is kénytelen volt adni érte, nem beszélve az 5 évenkénti nyomáspróbák horribilis költségéről.

Hiába minden érvem, egy szót sem ejtek a lehetséges vételárról, az eladó kitartóan dicséri portékáját:

- Jó, jó, értem, kissé koros, de remek állapotban van és még működik is. - áradozik tovább.

Ekkor értetlenkedő tekintetemre reagálva megtoldja azzal, hogy ő bizony kipróbálta a készüléket mielőtt eladásra kínálta.

Az Ő szempontjából "sajnos" ez volt az utolsó csepp, innen már értelme sem volt folytatni az egyoldalú "alkudozást", hiszen a készülékek legcsekélyebb mértékű használata után is azt teljesen fel kell tölteni, ami a mai műhely rezsióradíjak és oltópor árak mellett sokszorosa lehet a "vasnak".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.